Alfred Hitchcock 1956-ban másodszor is leforgatta A férfi, aki túl sokat tudott című filmjét, s e szerzői remake női főszerepét az énekesnőként már egyre népszerűbb Doris Dayre osztotta. Day a mozgalmas kémfilmben is énekesnőt, valamint szerető anyát játszik, s e kettős minőségében énekli el kétszer is azt a dalt, amelyet Jay Livingstone és Ray Evans direkte az ő számára komponált. Ez a Que Sera, Sera (Whatever Will Be, Will Be):

A szám, amelynek bemondása forma szerint ugyan spanyol, ámde korántsem idiomatikus, sokszoros slágerlista-éllovassá, továbbá egyszeres Oscar-díjassá vált. Hindi, tamil és jiddis verzióban is sikeres lett, s angolszász futballmeccseken olykor máig felhangzik a szurkolók torkán ez az életismeretről tanúskodó szám. Magyarországra a korban szokatlan villámgyorsasággal, s persze a filmtől függetlenül jutott el a sláger, hogy G. Dénes György szövegével és Hollós Ilona énekszavával sokakban azt az érzést keltse, a dal voltaképpen hazai.

„Ahogy lesz, úgy lesz” - erre a fordulatra sokan rezonáltak akkoriban azok közül, akik elhagyták az országot, s persze azok közül is, akik kalandvágyból itthon maradtak. Megannyi disszidens küldte itthon maradt családtagjainak e számot a rádión keresztül (majdnem annyian, mint a másik honosított hontalan-slágert, az Oly távol, messze van hazám kezdetűt, azaz a Boross Idával rögzített Honvágyat), ám a kultúrpolitika számára nem e közkedveltség miatt vált merőben problematikussá a dal. Hanem mert egy szocialista társadalomban nem volt megengedhető a jövőhöz való ily felelőtlen, fatalista közelítés: „A jövőt nem sejtheted”.

Pedig hát akkor, sőt voltaképpen ma is mondható-e nagyobb bölcsesség e kérdésben annál, mint hogy „az élet kész rejtelem”?

Mert lám, Koncz Zsuzsa előadásában sem tűnik aktualitását vesztettnek: