Kellér Dezső fogja a függönyt - egyetlen képbe sűrítve valahogy így él az emlékezetünkben a konferanszié, aki 1986-ban bekövetkezett haláláig maga volt a két lábon járó (és persze elálló fülű) kabarétörténelem. Aki azonban pályafutása kezdetén, de még a derekán is gyakran írt dalszövegeket, méghozzá a legkülönfélébb zsánerekben. Az operett műfajától a magyar nótáig, sanzonoktól a malac dalokig egy sereg szám szövegíróját tisztelhetjük a humoristában, akire az életben vajmi kevéssé volt jellemző egyik nótájának duhaj bemondása: „Százas bankó, nesze cigány!”.

Eisemann Mihállyal közösen megalkotott száma, a Paplak mellett lakik a Katika ugyancsak a népies regisztert közelítette, ám mégis malac dalként vált közkedveltté a harmincas években. Kellér utóbb így emlékezett vissza erre a történetre:

„Hogy felkapták, azt kizárólag egy grófi csemete trágár paródiájának köszönhettük. Az éjszakának ez az ifjú császára valahányszor egy lokálban leitta magát, beült a zenészek közé dobolni. Ilyenkor, mivel neki minden meg volt engedve, a divatos dalokat trágár szöveggel énekelgette. A Katikára is kitalált egy pornográf változatot. A paplak mellett nem „lakik” a Katika, hanem mást csinál. Gondolhatják, hogy mit. Versem az éjszakában ebben a változatban terjedt el, vált ismertté, csak jóval később kezdték a zenére az eredeti szöveget énekelni.”

Nótaköltői érdemei azután a munkaszolgálatban is utolérték Kellért, aki ennek anekdotáját is elmesélte visszaemlékezése lapjain:

„Éppen homokot planíroztam a töltésen, amikor a munkát irányító tizedes hangja felsüvített:

- Kellér, hozzám!

Az ásóval együtt odavágtam magam elébe.

- Parancs!

A tizedes végigmért.

- Mondja csak…tényleg maga írta azt a gyönyörű, szép magyar nótát, hogy Szeretem a kertet, mely a házad körül virul?

Összecsaptam a bokámat.

- Tizedes úrnak alázatosan jelentem, igenis, én!

Mire ő megcsóválta a fejét és megkérdezte:

- Hát nem akadt erre egy keresztény?”