"A pajkos évődés a magyar nyelvben fejbetörő gorombasággá válik, a fűszeres pikantéria gyomorrontó disznósággá, a kétértelműség egyértelműséggé." Nagy Endre visszaemlékezései szerint ez volt az uralkodó álláspont a múlt századforduló éveiben, vagyis immár a másfél nemzedékkel korábbi humor- és sajtónagyságot, Ágai Adolfot idézve: "a mi nyelvünk alkalmatos az imádságra, a legfönségesebb gondolatok s érzelmek kifejezésére, de esetlen s nehézkes a röpke huncutságok tolmácsolására". Ha így is volt, hát a huszadik század első évtizedében a kabaré és a könnyű irodalom művelői, sorukban a szórakoztató zene munkásaival, megteremtették a sikamlós kétértelműség és az arcpirító pikantéria nyelvi regiszterét.

Hogy a sikamlósság meghonosítása milyen sikerrel és milyen meglepő gyorsasággal lezajlott, azt a slágertörténetből vett példákkal is jól érzékeltethetjük. Így mondjuk, Irving Berlin 1911-es one step-slágerének, a Ragtime Violin című számnak az átültetését felhozva.

E szám már az eredetiben is erősen kétértelmű (szövege ide kattintva olvasható), s nem is csupán azért, mivel a hegedű hagyományosan asszonytestű hangszer - míg a vonó épp ellenkezőleg, férfiúi képzeteket kelthet. Mister Brown és a merész képzettársításokra bátorító Anna Lize történetében ugyanis a gazdag jelentéstartalmú "moan" és "cry" szavak mellett a refrén bemondása a "fiddle up", mely "fiddle" főnév formájában éppenséggel a férfi ivarszerv elfogadott bizalmas megnevezése volt már száz éve is.

Alig telt el két rövid esztendő, s 1913-ban már hazánkban is énekelték e számot. Méghozzá nem más, mint a malac/sikamlós számok királynője, Solti Hermin, aki arról volt híres, hogy számait mindenkor a mit sem sejtő szendeség arckifejezésével énekelte. A dal magyarítását házi szerzője, Weiner István végezte el, aki a fáma szerint némán szerette Solti Hermint, s vallomás helyett évtizedeken át írta számára a malacnál malacabb dalszövegeket.

"Izidor, Izidor, rajtad van a sor" - hangzik a magyar refrén fősora, s e változatban a vonónak jut az áthallásos főszerep. Bizonyságául annak, hogy ekkorra azok a bizonyos "röpke huncutságok" sem voltak kifejezhetetlenek szép nyelvünkön.

Solti Hermin gramofonfelvétele e dalról ide kattintva hallgatható